2016. október 25-én tudományos konferenciára került sor, melynek egyik szekciója kiemelten foglalkozott a katolikus egyház és kommunista nemzetbiztonság kapcsolatával, s azon belül Márton Áron 1955-ös szabadulását követő Securitate-üldöztetéssel. Hatos Pál előadását a Vatikán hatvanasévekbeli Ostpolitikját elemezte, mely abban állt, hogy a Szentszék a korábban követett intranzigens álláspontjával szakítva nyitott lett a vasfüggönyön túli kommunista rezsimekkel való egyfajta modus vivendi kialakítására. Hatos kiemelte, hogy maga az a tény, hogy a közeledés politikája kezdettől fogva – és ma is – inkább Nyugat-Európában nyert elismerést, jelzi, hogy a Vatikán keleti nyitásában szerepet játszó tényezők részben függetlenek voltak a térségünk problémáitól.
Denisa Bodeanu előadását férje, Cosmin Budeancă olvasta fel. Az előadás egy olyan dokumentumra épült, amely 1955 januárjában datálódik és Márton Áron szabadon bocsátásához kapcsolódóan a Gyulafehérvári Egyházmegye papjainak várakozásait, félelmeit gyűjti egybe. A kordokumentum átfogó képet ad arról, hogy a Securitatenak milyen rálátása volt a római-katolikus papságra, a megfigyelés teljeskörű és mindenre kiterjedő volt. 1948 után bár sikerült megtörni a katolikus egyházat is, s ennek következtében ellentétes táborok alakultak ki, amelyek bármelyik pillanatban nyílt konfliktussá alakulhatott volna, azonban nem sikerült nemzeti katolikus egyházat létrehozni, mert nem találtak egyetlen magas rangú papot sem, aki támogatta volna ezt a törekvést. Márton Áron szabadon bocsátásával ezt szerették volna elérni, azonban az ő megtörése sem sikerült.
A szekció zárásaként Konrad Bialecki, a lengyel Nemzeti Emlékezet Bizottság alelnöke a lengyel katolikus egyház vezetésébe történt állambiztonsági szervek beavatkozását mutatta be, kiemelve, hogy az állam mindent megtett annak érdekében, hogy „megbízható” káderek kerüljenek a lengyel katolikus egyház élére.
